Teleki Sándor: Egyről-másról 2. - Ujabb emlékeim (Budapest, 1882)
Petőfi Sándor Koltón
Petőfi Sándor Koltón, maga mondja, hogy: soha nem volt olyan boldog, mint Költőn. Huszonnyolcz költeménye alatt diszlik a Koltó név, valamennyit itt irta, s mig magyar él, a kis falu mindig geographiai nevezetesség lesz e hazában. Ez a lángész hatalma! dSGyiT’ Szeptember első napjaiban, egy este, épen vacsoránál ültünk Harayval, midőn egyszer csak beállt hozzám Sándor. Nem vártuk, mert rendesen tudatni szokta jövetelét, s így annál kedvesebben lepett meg. Leült az asztalhoz, de csak úgy félvillára evett, s nagyon szótalan volt. Szokatlan komolyságáról mindjárt észrevettem, hogy valami nyomja a szívét. Vacsora után félre hív s azt mondja : — Beszédem van veled négyszemközt. Bevezettem a szomszéd szobába. — Mondjad, mi kell? — Druszám, nagy kérésem van hozzád. — Ki vele, állunk elébe. — Szeretném a mézes heteket nálad, költőn tölteni. — Hát ki mondja, hogy ne töltsd ? — De ez nem elég. — Nos, hát folytasd. 43