Teleki Sándor: Egyről-másról 2. - Ujabb emlékeim (Budapest, 1882)
Petőfi Sándor Koltón
Bogdán úr nagyon nyalánk volt, s különösen a kövér főtt marhahúst szerette. — Midőn az asztalnál felszolgálták a főtt marhahúst, mindig mirigy szemekkel nézte, ha valaki a kövér falatokat kiszedte előle. Történt, hogy egy kirándulás alkalmával leszálltunk Csausz Bogdán háza előtt lovainkról ; a szives háziasszony ebédre marasztott, de nem volt időnk ; végre sok marasztalgatás után abban egyeztünk meg, hogy megesszük a konyhán, a tálalóasztalon, a marhahúst, friss zöld hagymával. Úgy jön, Bogdán úr az ebédnél várta kedvencz ételét; kirakta maga elé a zöld hagymát, felhasogatta és sót hintett tányérjára. A várt étel azonban kimaradt; a levesről átugrottak a vastag ételre. Lön nagy bámulás, és investigatio, végre kisült, hogy a gróf, a poéta és a komédiás megették. Nagy harcz, csetepaté és házi jelenet következett; a polgármester fölkelt, ott hagyta az asztalt s az asszony sírt. Visszajövet újra fölnéztünk Csauszékhoz: a szegény jó asszony kényes szemekkel panaszolta el a nagy stragest. Petőfi, szokásos indulatosságával, meg akarta támadni a gyöngédtelen, veszekedő férjet; én ünnepélyesen ki akartam nyilvánítani.