Risztics János: Szerbia külügyi viszonyai az újabb időben 1. 1848-1860 (Nagy-Becskereken, 1892)
IV. Restauráczió. 1858-1860
kérdést is megbolygatta, de még nem terjesztette a porta elé formaszerűen. S mivel az időtájt Anglia azon működött, hogy a garantirozó hatalmak képviselőiből konferencziát hívjanak össze, mely a szerb kérdéseket elővegye s elintéze, Milos fejedelem Szerbiára nézve innen kedvező eredményt nem várhatván, sietett a diplomácziát megelőzni. Megemlékezvén azon utaks módokról, melyeket első uralma alatt sikerrel használt, az ország jogainak fejlesztése s megerősítése érdekében azt határozta, hogy mind a három főkérdést egy külön deputáczió által formaszerűen a porta elé terjeszti, közvetve pedig a garantírozó hatalmak elé is. A fejedelem e deputáczió tagjaiul kirendelte: Rajovics Czvetkát, képviselőjét s külügyminiszterét, Jovánovics Milivojt, az államtanács tagját, Pavlovics János, sabáczi esperest és Risztics János, belügyminiszteri tisztviselőt, mint a deputáczió titkárát. Ezekhez kellett csatlakoznia a konstantinápolyi szerb képviselőnek, Petronijevics Milánnak is. Midőn a porta megtudta Milosnak a deputáczió küldésére vonatkozó szándékát, azt felelte, hogy az ő kapui mindenki előtt nyitva állanak s hogy a deputácziót jól fogják fogadni; azonban nyugtalanul kérdezősködött annak közelebbi czélja felől. A portának kedve ellen volt, hogy Milos fejedelem a maga kívánságaival annyit lábatlankodik, különösen az valt kedve ellenére, hogy a törökök kitelepítéséről való kérdés rá nézve rosszra forduljon; mindazáltal a deputáczió jövetelében magára nézve abban látott előnyt, hogy annak jelenlétében kezességet talált arra nézve, hogy kikerüli az összetűzést Szerbiával legalább addig, amíg képes lesz elhozni-halasztani a tárgyalásokat a deputáczióval. A Szerbiával való békére a portának annál nagyobb szüksége volt, mivel azon időben merült föl Dzseddában a keresztények ama lemészároltatása, mely maga után vonta Francziaország fegyveres beavatkozását Szíriában. A deputáczió 1860. márczius 21-én érkezett Konstantinápolyba. A porta miniszterei nem mulasztották el, hogy mindjárt a deputáczióval való első találkozásukkor ki ne fejezzék óvásukat azon nemzeti áramlat ellen, mely az András-apostol-napi szkupszinán jutott felszínre, s