Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)

I. Sajtószabadság

Ezen e természeti jusokat Fejedelmeiknek soha le nem köthették, a’ velek történt megszerződéskor azokat a reájok az emberiség* jusai’ szentségének sérelme nélkül nem ruházhatták. Felségesebb jusa ez az embernek minden polgári Felsőségek’ jusainál is. Felelet. 38. aj Nem épen olly kicsinált igazság az, a’ mint az ellenkező felek állítják, hogy a’ Fejedelemségek a’ népek’ szövetségéből támadtak, mert ha a’ Fejedelemség által azon fő hatalmat, és felsőséget értjük, melly­­nek szükségképen az egész polgári társaság, vagy is az ősz­reszö­vetkezett nép magát alája vetni, hódúlni, és engedelmeskedni tartozik; úgy a’Fe­jedelemség, átalában szólván, sokkal magasabb származású, mint sem hogy annak a’ nékie magát természetesen megadni köteles népek’ szövetségeinél, alkukötéseinél, abban való megegyezésénél felségesebb eredetéről kellessék kételkednünk. Az már természetében vagyon a’ polgári társaságnak , hogy ez felsőség nélkül meg nem állhat, hogy abban egy fő hatalom, avvagy ha úgy tetszik a’ Fejedelemség elkerülhetetlenül szükséges. Innen minden ter­mészeti jusa a’ társaságnak, a’ népeknek csak abban az egyben áll, hogy a’ fő hatalom’ gyakorlásának módját a’ nép állapíthatja, és határozhatja meg; adhatja t. i. a’ köz­megegyezés szerint egynek, vagy több társainak, tagjainak kezébe a’ Fejedelmi hatalmat, a’ társaság’ igazgatásának ezt, vagy amazt a’ formáját választhatja. Monarchiái, Aristocratiai, Democra­­tiai, vagy akármi más tulajdonságú kormány alá vetheti magát. Ezt a nép közakarattal meghatározhatja, de magát a’ főhatalmat koránt sem a’ nép adja, hanem a’ polgári társaság’, az emberi nemzet’, a’ népek’ termé­­szetének Ura, az Isten. Ezt nem csak az Isteni kinyilatkoztatás után tudjuk amai szent írásbeli igékből: „Per me Reges regnant“ Prov. 8. v. 15. „IVon est potestas, nisi a Deoe­m Rom. 13. ,,Dei minister est (idex) vindex in iram et, qui malum agit“ Ibidem. Még több nagy tudományú nevezetes fér­fiak is tanítják ezt. Puffendorf de Jur. Nat. et Gent. L. 7. C. 7. n. 1. így ír er­ről : „Extra aubium est sanam rationem satis dictasse, post malt­i pii­catum genus humanum decus, pacem, atque incolumitatem ejusdem subsistere non potuisse, nisi constitutis civitatibus, quae sine summo imperio intelligi ne­quemnt , quo ipso etiam civitates, et summum imperium, a Deo tanquam legis naturalis auctore profecta censentur. Nam non ea tantum a Deo sunt.

Next