Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
I. Sajtószabadság. Ut imperium evertant, libertatem praeferunt. Si perverterunt, libertatem ipsam adgredietitur. Cornel. Tacit. Lib. XVI, Airnaf. 22. §. 1. Arant a szabadság. 1. A após az arany, de nem egyszer veszi is el annak csillámló fénye a’ kapzsi embereknek szeme’ fényét, nem egyszer vakítja is az meg ezeket, a’ midőn elnyeli, ’s eloltja benyeki az ész’ világát. Vajha e’ sárga ereznek módtalan szomja ki ne vetkőztetné az emberiségből is egészen a’ telhetetleneket! — vajha annak szédítő gőze meg ne kábítaná annyira abesetétedett elméket, hogy ezek már emberül nem is gondolkozhatnak, nem ítélhetnek! — Tudjuk legalább a’ hajdani kornak hiteles történeteiből, melly embertelenné tette az aranynak mértékletlen szeretete a’ római Birodalomnak egyik napkeleti Császárját; esméretes a' tudós világ előtt MÓRICZ Császárnak eléggé szennyes neve, a’ ki is az arany’ szomjúságától belsejében kegyetlenül égettetvén, tizenkét ezer bőséges vitézeinek vérét itta meg, a’ midőn azokat az Avarok’ Kánja Thráciában mint hadi foglyokat a’ szerencsétlen ütközet után egy lábig felkonczoltatta azért, mivel az említett embertelen Császár azoknak váltságáért, nem egy darab aranyat, sem annak felét, hanem már csak hatod részét sem akarta a győzedelmes Kánnak már ennyire leszállott követelése szerint felajánlani. így, így felejti el magát az aranynak szédítő erejétől megbódult ember! így vesz meg a’ szív, ha e’ sárga érczen nagy mohón kapunk! 2. Azonban nem ok nélkül támaszthatni itt ezt a’ nagy fontos kérdést: mit vala cselekedendő MÓRCZ Császár, ha ő is ama felkonczolta-