Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
, el szívelhetnéd e ezt? Nemde ez természeted ellen van? nemde semmitől sem vonakodni jobban, mint a’ fogságtól, semmire sem vágysz inkább a' szabadságnál ! Van e tehát, vagy lehet e kívánatosabb öröme, gyönyörűsége éltednek a’ szabadságnál? Mi ehhez képest minden kincs, minden arany? Arany a szabadság! E’ nélkül élni nem kíván semmi nemes szív, szabadság illeti az emberi nemes természetet. Erre törekedni embernek illik. 8. Igen is a’ természetnek, melly hazudni nem hágy, szavai ezek. A’ természet ok nélkül, nagy haszontalan, híjába csak egy kis bogarat sem szül; nem híjába, nem haszontalan különböztette tehát meg az embert is annyi szép tehetségekkel, és adományival, hanem hogy azokat kicsínosodására, kimivelődésére, felvilágosodására,s így emberi méltóságának, boldogságának fentartására szabadon használhassa. Avvagy nem elvégre sietnek e kifejteni minden természeti tehetséget? Mi szükség volna ezekre, ha nem lehetne velek szabadon élni? mi haszon volna belőlük, ha kézzel, vérrel, ésszel érdemlett jósainkat nem volna szabad megtartani, törvényes örököseinkre szállítani? De mellyik nemes szív, mellyik nagy lelkű ember nézhetné ezt el békével ? természetével az ilyen dolog egyátalában meg nem férhetne; a terrészetet így egészen fel kellene előbb forgatni, minekelőtte az embernek ebben való önkényes, szíves megegyezését ki lehetne csikarni. 9. Természetesebben esik meg valóban életünktől inkább, mintsem szabadságunktól megválnia. Természetesebb szabadon meghalni, mint fogva kívánni élni; mert hogy egyszer megszűnjünk élni, természetünkben vagyon, „halni születtünk úgy is mindnyájan, mi is, fiaink is, akiket nemzettünk ; a’ halált el nem kerülhetik a’ legerősebb bajnokok sem ; az a' rész pedig, hogy valaki jusainkat megsértse, hogy a’ szabad embert szolgálni, erővel kínszeritse, hogy szemeink láttára feleségeinket magzatiakkal együtt csúfságra vigye, némai természetnek elmellőzhetetlen rendelése, hanem a nagy gyávaság miatt kénytelenek, már most ezt mind szenvedni, a kik, míg szabadságokban állott, nem akartak meghalniírja Flávius József de bello Judaico L. 7. Cap. 28. 10. Igenis csak az gyáva, a' ki nem mer maga erejével megpróbálkozni, csak a’ nyúlszívű, és a’nagy gyengélkedés, puhaság miatt elasszonyosodott csúszó, mászó emberke, csak a' Justa, a’ki magát porából