Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)

I. Sajtószabadság

t restelli felemelni, egyedül ezek nem]akarják a’ természet’ szent szavát ér­­teni, elismerni; ezek nem tudják a’ szabadságot, melly nélkül nem nagy uraság, semmi méltóság az ember élete, illendő becsületben tartani. 11. A’ serény, a’ nagylelkű, állhatatos férfiú ellenben azt hiszi, hogy úgy szép az ember, ha szabad. Ő minden boldogságát a’ teljes szabadság­ban keresi, és helyezteti. A’ szabadság az ő arany bányája, semmi ide­gen aranyértő a maga teljes értékű aranyát fel nem cseréli, ő amazért megbecsülhetetlen jószágát, a’ szabadságot soha a’ vásárra nem viszi, áruba nem bocsátja, sem el nem adja. Ennek nyelvét, nincs az az arany, melly’ leköthetné. Hogy hite’, hazája’, Királya’ szent jusai, nemzeti szép sza­badságai mellett szabadon ne merjen szólani. Ő a’ természet’ szava, és ösz­töne után teljes szabadsággal óhajt mindenkor élni. Arra önkényesen csak ugyan soha sem fog állani, hogy egy Pescennius Niger még a’ lélekzetére is adót vessen. Erre ő soha, természete’szavát hallgatván maga jó szántából nem fog állani. „Quod natura dedit, nemo negare potest.“ „A’ mire a’ ter­mészet az embert méltatta, azt senki tőle el sem is tagadhatja, azt tartja; valamint azt is : isquod juste acquisitum est, nom­isi per injustitiam auferri po­test.“ Az igazságos keresményt senki tőlem igazságtalanság nélkül el nem veheti és azért valamint a’ természet’ adományihoz, úgy dicséretes szorgal­matosága által keresett szerzeményeihez is sérthetetlen just formálván ma­gának, azt mondja: a’ mi az enyim, nem a’ tied az, te a’ tieddel, én a’ magaméval, sajátommal szabad vagyok, és az is akarok lenni; a’ rabszol­gaságba hajtott kárvallott zsidókkal épen nem szeretnék így siránkozni: „aquam nostram pecunia bibimusei ma­gunk’ kutjaiból is csak pénzért lehet in­nunkIlly nyomorúságra semmi nemes szív jutni nem akar. Egy szó, mint száz: akkor örül az ember, ha szabad. Szabadság nélkül nem lehet öröm. Öröm nélkül semmi gyönyörűség az élet. Szabadság nélkül vesz az emberi méltóság, arra született pedig az ember, ha nemes természetét tekintjük» és azért semmi sem természetesebb benne a’ szabadságnál, semmi sem illeti job­ban a’ nemes természetű embert a’ teljes szabadságnál. §. 3. Illeti a teljes szabadság az embert, de nem a’ határtalan. 12. A’ melly természet az embernek különbféle tehetségeket azért engedett, hogy ő azokat szabadon használhatván, ez élet’ gyönyörűségeivel emberi méltóságához képest megtelhessen; ugyan az, bár melly nagyon

Next