Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)

I. Sajtószabadság

Ő csak arra, a’ mi illendő, fogja magát felszabadítani, azt pedig, a’ mi nem illendő, a’ mi emberi méltóságát az oktalan állatok’ szokásáig lealacsonyít­hatná, azt netalántán megmocskolhatná, az illyen dolgot ő abban fogja hagyni. Nem vak légy ő, melly meggondolás nélkül, vaktába száll a’mé­zes tálba, mellyben egy kis nyalánkságért vesztit találja. A’jó ember, a’ ki szereti a’ maga becsületét, csak azon gyönyörűségeit, örömeit, nyere­ségeit tartja ártatlanoknak, tisztességeseknek, mellyeket ugyan ollyanoknak okosan is tarthat, s nem az érzéki gyönyörködésben, hanem a’ józan ész’ szent szava’ fogadásában, maga tisztes tartózkodásában keresi fő boldog­ságát, és ugyanebben helyezteti leginkább emberi méltóságát is. Miért is a’ mi ehhez nem illik, a’ mi nem szép, nem tisztességes, arra ő magának szabadságot nem enged. .. Vir bonus u. m. Seneca, quod honeste se factu­rum putaverit, faciet, etsi damnosum erit, rursus quod turpe erit, non faciet, etsi pecuniam afferat y etsi voluptatem y etiamsi potentiam.*'' L. 2. de otio sapientis. 15. Helyesen! mert ha az ember mindent, azt is, a’ mi csúnya, illetlen, azért, mivel az hasznos, gyönyörűséges, magának öntetszése sze­rint szabadon, minden tartózkodás nélkül megengedhetne, ha minden em­ber a természet’engedelméből olly érzéketlen, és embertelen lehetne, mint vala Móricz Császár, a’ ki annyi katonájának siralmas sorsát nagy­ telhetet­­lensége miatt fel sem is vette; ha minden ember Néró utálatos kegyetlensé­gét szabadon követhetné, vele együtt épületeket, házakat, egész városokat csupa kedvtöltésből, játékból felgyújthatna, azok­ pusztító lángjaiban gyö­nyörködhetne; ha egy okos ember azt mind maga is nagy arczátlanúl tel­jes szabadsággal elkövethetné, a’ mit az oktalan, kegyetlen fenevadak egysedül az állati természet’ vak ösztönétől ingereltetvén megtenni szoktak; ha az embernek is semmi törvényt tartani nem kellene; ha az ész őbenne nem parancsolna; szóval: ha magának határtalan szabadságot engedhetne; egek! micsoda szörnyetegek terhelnék akkor a’ földet! emberi formába öl­tözött fenevad csudabarom állatokkal telne meg akkor a’ föld, nem embe­rekkel, már akkor az ember nem lenne ember, Seneca legalább, ha csak ugy­an nékie lehet tulajdonítani azon levelet, mellyet a’ vesztő fürdőből írt volna Nérónak, ezt az emberek felfalóját, a’ ki még az édes anyujának is méhét hallatlan kegyetlenséggel megnyíttatta, a’ többi titulusok közt.

Next