Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
z badság' erős űrjeinek lenni. Törvényes hatalom, törvényes Parancsoló, szoros engedelmesség, jó rendtartás nélkül felbomlik minden társaság, és ezzel együtt elenyészik, füstbe megy egyszersmind a’ közbátorság, és minden emberi szabadság. Zűrzavar, meghasonlás, elpártolás, hitszegés, erőszakoskodás, dühös megtámadás, vérengető csatázás, gyilkos ellentállás, ’s végső romlás rettenti, ’s bontja ott fel az emberi társaságot, a’ hol a’ függetlenségnek, a’ fejetlenségnek, törvénytelenségnek, és az engedetlenségnek, vagy is a’ határtalan szabadságnak pártütésre lázító zászlója szegeztetik ki, a’ hol ez lobog. Keresztül nézi ott minden egymást, nem hisz ott egyik a’ másikának, kiki tart ott egymástól, retteg, fél, nyughatatlan éjjel és nappal, fut, a’ hol, bujkál, a' hová lehet, és így megszakad a’ társaság. Az atya, anya kedves magzatjaitól, a’ férj hitvesétől, a’ testvér, az atyafi, rokonságától elszakasztatik, elvál, és a’ két jó barát is egymástól elválasztatik. Nincs igy igazság kiszolgáltató, nincsen pártfogó. Ekkor már minden szabad, mert nincsen semmi törvény; szabad rabolni, szabad gyilkolni, szabad akárkivel feltenni, és ha lehet rajta a’ leggorombább módon hatalmaskodni, szabad a’ legéktelenebb, legocsmányabb fertelmességeket elkövetni, vége van minden szemérmetességnek. Az ártatlanság sóhajtozik, a’ tiszta szív keményen ostromoltatik, a’ szemtelenség csintalanul garázdálkodik. Kinek van ekkor igaza ? kinek lehet valami bátorsága? Kivűl belül bizonyos a’ veszedelem; háza, jószága, élete nyilván való veszedelemben forog, azt kiki látja. Messze, messze távozik onnan, a hol az emberi szabadság nem határos többé a’ józan ésszel, a’ hol ez határtalan, a köz bátorság; azonnal elveszti ezt minden, mihelyest az emberi társaság nincs többé rendben, mihelyest minden törvényeket üszve gázol a zabolátlan szabadság. Nincs is tehát többé igaz emberi szabadság. Nincs. Az atya nem szabad tulajdon magzatjával, a’ felepár másik felepárjával, a’házigazda cselédjeivel; nem szabad senki a’ magáéval, vérrel, ésszel, nagy munkával, fáradsággal szerzett igazságos keresményeivel, egyenesen őtet, és nem mást illető örökségével. Nem szabad senki szent Izite’, Relígiója’ gyakorlásával, Istenhez tartózó szent kötelességeinek hív teljesítésével. Nem szabad jámborsága’, igazsága’, szemérmetessége, tiszta erkölcse , becsülete’ kijelentésével. A’jámborság kinevettetik, az igazság meggúnyoltatik, az erkölcs megcsúfoltatik, a’ tisztaság gyalázata-