Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
I. Sajtószabadság
jenek, kiadattassanak, szoros, és kemény vizsgálat alá venni, és a'sajtó alá nem ereszteni ? Vallon nem kívánja e a’ törvények’ szentségének oltalmazása, a’ köz bátorságnak állandó feltartása, hogy a’ sajtó" szabadsága meghatároztasson, hogy e’ megbecsülhetetlen találmánnyal a' gonoszság, a’ zabolátlanság vissza ne élhessen? hogy a’ könyvsajtó, mellyhez csak a’ közjóra törekedő polgároknak van jósok, a’ gonoszaktól ne bitangoltasson? Ez, igen is ez, a' gonosz írásoknak tudnillik a’ sajtótól való örökös eltiltása, a' sajtószabadságnak meghatározása, a’ szentül rendeltetett könyvvizsgálat, a’ censura, az az* egy foganatos mód, és hathatós eszköz, melly a’ határtalan szabadságot, e’képtelenséget, ezen el oltóját, elpusztítóját, gyilkosát az emberi, a' nemzeti szabadságnak, megállíthatja, megronthatja. E’ nélkül nincs az a’szent törvény, melly a’ polgárokat szemérmetessekké, tisztességesekké, igazságszeretőkké tehesse tökéletesen, és így őket egyességben, társasági életben megtarthassa; a’ határtalan sajtószabadság nem ismer semmi szemérmet, semmi illendőséget, becsületet, semmi igazságot; mindezek ellen kész az kikelni; mérges falánkja sért mindent, akibe csak azt bebocsáthatja. Veszedelmesebb ez minden vérengző csatáknál, háborúknál, minden titkos öszveesküvéseknél, mellyek csak egy kis zenebénáskodó csoportnak szoktak, közönségesen könnyen elárulható, kitapogatható, nem mindenkor elsülhető, és azért nem is annyira, mint a" sajtószabadság, kártékony", veszedelmes szövevényes lenni. A" sajtószabadság az egész világot a" közszabadság ellen fegyverbe öltözteti. Nem kímél ez meg semmi világi, semmi egyházi hatalmasságot. Ezeket ostromolja az legdühösebben. És mi következik végtére is belőle? az, a’mi Cornelius Tacitusnál írva vagyon: ,,771 imperium evertant, libertatem praeferunt , si perverterunt, libertatem ipsam aggredientur. — Cornel. Tacit. L. XVI. Annal. 22. 35. Dicső magyar Hazám! Szépen virágzó szabad magyar Nemzet! ásd az egeket, hogy ettől a’veszélytől még mind ekkoráig megmentették felséges szabadságidat. De sokkal is tökéletesebb a’ te ősi polgári alkotmányod , mintsem hogy azt valamelly idegen, nyughatatlan, állhatatlan, s békéiben népek mérges szabadságainak toldalékjaival szükséges lenne tökéletesebbé tenni. Ennek a’te dicső alkotmányodnak védszárnyai alatt, te annyi századok olta nemes szabadságodat feltartottad; semmi zivataros