Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)

Méltóságos császári királyi Kamarás Nagyságos Uram­­polgárnak azok a’ legnevezetesebb esztendeji, mellyeket nyu­godalma’ feláldozásával a’ közjó’ szolgálatjára buzgón szentel. A’ tavasz illatözönlő virágaival, a’ nyár rengő arany kalászaival és az ősz érett jóízű gyümölcseivel az hazára nagyobb áldást nem áraszt, mint a’ lelkes honfi, ki mind ifjúságát mind fér­fikorát föl­djeinek híven felajánlja. Az anyatermészet’ adományai bármelly sokak és kecsegtetők legyenek, de koránt sem olly állandók, mint az erkölcsi világ’ édes munkával szerzett javai, mellyek a’ méh­­szorgalmu Derékek által az hon’ köpüjébe gyűjtetnek. Századok jőnek, századok mennek, de az hazafiúság’ díszremekei a’ min­dent leromboló időn diadalmaskodnak. A’ polgári érdempálya’ hősei közt legragyogóbb fényben tűnik elő a’ jó törvényhozó, kinek képénél az hazafiúi kéz szeb­bet és dicsőbbet nem irhat. Ugyanis annak jóvonásai, mellyeknek látásán a’ szem és lélek örömre ’s gyönyörűségre ragadtatik, rö­viden ezek: tántoríthatatlan hűség a’ köz anya, az haza iránt.

Next