Ponori Thewrewk József: Sajtószabadság és censúra (Pozsony, 1833)
kész engedelmesség a’ divatozó törvényekhez, buzgóság a’ fenálló országos alkotmány’ örökítésében, nemes szabadlelkűség , melly az igazságtalanságot feddetlen nem hagyja, ’s egyenes szívűség, melly a’ legkeményebb szélvészekben is a’ próbát kiállja. Ő a’ legforróbb honbarát, és nemzetének szerencséjét mindennél többre becsüli. Ezért nem is ismer semmi felségesebbet, mint a’ jó Királyt, ki bölcs gondoskodással és atyai hatalommal igazgatja a’ Státus’ kormányát, és a’ köz jólléteit a’ boldogsággal együtt fáradhatatlan sikerezteti. Oly hathatós okból a’ Fejedelem’ és Nemzet’ jasai egyiránt tiszteletesek és szentek előtte, ki mélyen érzi tiszta keblében amaz eldönthetetlen igazságot, hogy sem a’ Királyt az Haza, sem az Hazát a’ Király nélkül igazán szeretni nem lehet. Tudja a’ világ’ történetkönyveiből, hogy valamint az egyes emberek, úgy a’ nemzetek is múlandók, azonban szintúgy, és épen onnan tudja, hogy minden nemzet, míg feddhetetlen erkölcseit és országa’ kezdetével egy idős alaptörvényeit tiszteli, virító állandóságban lételez. Innen az ő szívét az újítás’ vágya soha nem háborgatja. ’S ha lelkét az a’ gondolat szállja meg, hogy némi szükséges és hasznos javítások’ tételét sürgesse, úgy áll a’ Solonok’ teremében mint egy kétfejű János, és jól megfontolt előadásából minden lépten kiviláglik az, hogy ő nemzete’ őstörvényhozójinak hasonló esetben gyakorlott státusokosságát előre megvizsgálván, a jelenlétben jövendőre nézve olyas valamit akar megálla-