Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
171 NEKÜNK TENNI. Normandi Lovaink ellen, majd meglátják, mi lessz a vége,, Látták is végét 's magam is láttam egykor Amiensben egy hatalmas franczia vasas Tisztet egész gálában , elől hátul pánczélozva , lófark-fehér-forgós sisakkal, jó kihevert vacskos Normandi Lován, egy elkészült Angol tellyesvérű Ló ellen kikelni, mellyen egy könnyű kis gyerek ült. De nevetséges volt kimenetele ! A' bátor Katonatiszt soha el nem érthető, miként futhatá ki őtet egy olly hitvány gyerkőcze!. 3. illyenek után kinek lehet rossz néven venni, ha magát a’ Ló dolgához ugyan Csak értőnek hiszi. Egyszer, még gyermekkoromban egy Csukát fogtunk és olly nagynak láttuk, hogy legalább 20 fontosnak tartottuk , pedig nem volt több 11 fontnál. Beharagudtunk, hogy a háznál egy avult Statera került elő, mert ha az nem lett volna, csendes lelkiismerettel legalább is 18 fontnyinak nyomhattuk volna bele meséinkbe. — 3 máskor egy őzet lőttünk , de ez már bizonyosan van 80 font ! Szerencsétlenségünkre azt is megmázsáltuk, és 38 font lett belőle, és a szép mese, mellyen annyi vadászpajtásunk csudálkozott volna , szétoszlott, így van Zöld Marczi, Angyal Bandi és a’ t. meséivel is , — semmivel se küllőmben. Majd sokan fognak haragudni, mint én könnyű csukámra , könnyű őzemre , ha lovaikat mértékre, az az, a pályára fogják vinni, mert ott minden mesének vége szakad.