Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Bévezetés
8 BEVEZETÉS, érték és vagyon gyarapítás érzékeny megkivánásában közép utat nem esmer. A’ kereskedő kész a' legveszedelmesebb és semmi calculuson , csak a’ vak szerencsén épült próbatétel végett mindenét koczkáztatni. — A' gazdaember a’ szerfelett való nagy haszon kivánástúl megvakítva, száz külömb Theoriáktul elszédítve, és ezernyi Systemák Opiatuma által eltompítva, sokszor rétet mér a dombra ’s búzát vet a’ posványba. Ez a' Század betegsége. — És sajnos látni, hogy a' test éppen akkor , midőn férfikorhoz illőbb foglalatosságokhoz kezd — éppen akkor gyengül el. De illy Crisis talán nem ártalmas, sőt talán szükséges, hogy a’ serdülő ifjú egész emberri korra léphessen. Ezen okoskodást a Lódolgára, mint valamelly gazdaságbeli tárgyra , akarom alkalmaztatni. A’ Század lelke még erre a’ nem olly igen fontos tárgyra is behat, és természetesen, mert a' Század lelke vagy betegsége — akár hogy tetszik az Olvasónak —a' Calculushoz való Passio. Már többé senki sem akar vesztes lenni semmiben sem, de még a' lótenyésztésben sem. Már senki, vagy ritka az, a’ ki azon jó izil álomban volna elmerülve, hogy lovai tartását 's