Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. 203 taniba vetni, mintsem aratni lehetne; előbb aklokat építeni, drága pénzért eredvény kosokat 's anyákat venni, mintsem a’ gyapjú felemelkednék. A’ Lódolgában pedig még az a’ külömbség adja elő magát, hogy ott későbben fordul meg a‘ nyereség, mint más gazdaságbeli tárgyban ; azért még szükségesebb abban az állhatatos akarat, a békességes tűrő munkálkodás, mint minden másban. Illyen csak lassanként mozgásban jövő, közre dolgozás által, Pesten még a’ Lipsziait is könnyen felül haladó Ló — Sokadalom állanafel minden esztendőben. Minden számításom szerint világosan látom szemem előtt, hogy egy kis idő forgása után velünk senki meg nem mérkőzhetnék a 3 Lótenyésztésben, és mi határoznánk meg vásárjaink által a' Lovak orrát. Mi lovainkat a' Külföldieknek feleárrán adhatnánk, és még is jutalmas nyereség maradna erszényünkben. Sok helyeken, de kivált Angol Országban illy vásárok esztendőrül esztendőre jobb folyamatba 's nagyobb kiterjedésbe jönnek. És azért miért ne lehetne, hogy nálunk is legalább egy illy vásár lassanként jó lábra kapjon. A’külömbség csak az, hogy termesztményeinknek és cselédeinknek árra jóval olcsóbb mint külföldön ; 3s hogy sokkal több műveletlen földekkel bírunk, mint más hazák. 3S így, ha egy hold sovány földön megteremhet tíz mérő búza igen igen jó munkálás után, miért ne teremhetne két hold