Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
234 MIT K R Ii L E N E TEHÁT neveljenek, mintsem az, ki a3 Lódolog felserkentésére némelly gazdáknak rossz lovait drágán megvásárolja ? Adjon tehát kiki a3 Közjóra és az egész Köztársaság java előmozdítására, a3 mit adhat, de vigyázva , mert a3 mint már valahol feljebb mondom ! Mindenben van egy jó, és egy bal Mód, és szinte mindenkor csak egy csekélység osztja el azon két utat ; a3 mellyiknek egyikén a’ czélt elérjük, a3 másikán pedig jobban és jobban eltávozunk, így látunk iszonyú sommákat ’s munkálódásokat mint a‘ ködöt eloszlani, miglen kis erő ’s csekély pénz ollyanokat teremt, mellyek az Örökléttelel látszanak megvívni akarni, és nmellyeken maga az emberi Ész, melly eszközlé, nem csudálkozhatik elegendőképpen. Semmi nem emeli fel egy Nemzet Lelkét, semmi nem szolgál annak Gyarapodására, kimetveltségére, belső Erejére és Dicsősségére annyit, mint sok Emberek Egyesülése, és egy czélnak Elérésére való Törekedése. Minden a3 mit ember keze müveit 3s rakott, a3 min a3 vándorló bámul, a' mi a3 tenger szélvészeinek ellent állott 3s a’ mi századok leforgását 3s az idő hatalmas folyását, csendesen ’s változás nélkül jöni ’s múlni látta : vagy a’ pogány Világ Hatalmasai által eszközöltetett, vagy az Egyesültek Lelke hozta Léteire. De ha a következések egyenlők is, melly külömbözők az azok elé-