Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
ANGLIÁBAN. 80 tüzes erős lovaikat csak csikó zablán lovagolták ; a* rend és fenyíték pedig olly tág vala, hogy a* közlegénység éjjel nappal részeg lévén, legrendetlenebbül abrakolta lovát, és ritkán vagy tán soha sem vakarta. Azonban lehet e egy pár rendetlen Ezered állapotjárul egy egész ország lótenyésztésére valamelly igazságos ítéletet hozni? Ki nem tudja, hogy az melly Ezered kötelességének ma általjában meg nem felelhet, ugyan az esztendő forgása után éppen azon emberekkel és lovakkal, minden ellenséggel szembe szálhat, — csak Ezeredese legyen arra való ember. A3 ki most látta az angol lovasságot, megfogja vallani, hogy az Európában a3 legjobbak közé való. De sokan azt állítják, kaz Angol lónak termete , erőssége, tartóssága ellen nincs semmi kifogás; hanem kényes, a3 jó tartást nagyon megkívánja, hideget, fáradságot és a3 t. ki nem állja 3s azért nem nekünk való. Bizonyos, hogy az Angol Ló megkívánja a3 felvigyázást, kivált ha kényére meleg istálóban tartottuk 3s az állal téjiszőre növését megakadályoztattuk , azután pedig egyszerre hideg istálóba vagy táborba vittük. Tudok valakit, a3 ki illy elkényesedett állapotban lévő vékony szerű lovait egy előre nem látható és hirtelen indulás alkalmával, az idő minden sanyarúságainak egyszerre tette ki máról holnapra. Mind megbetegedett, és egy meg is döglött. Volt akkor elég lárma az Angol