Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség
90 A’ LÓÁLLAPOTJA Ló ellen. A többi lovasnak semmi bajok se lett, de ezeket előbb senki olly figyelemmel nem tisztogatta , kefélte , takargatta, mint amazokat , hanem régtül fogva hideg istáléban állottak, és nem szalmán mint amazok, nem is bepólyázva, mint azok ; azért egészen medveszőrűek is voltak. És mindezek után meg is csodálták, hogy az Angol lovak megbetegedtek , a többiek pedig nem ; és a betegségre való hajlandóságokat fajtájukban és nem az említett előre járt tartásokban keresték ! Tapasztalásom szerint nincs veszedelmesebb az Angol lóra nézve, mintha tőle minden kénye szerint való élés egyszerre elfogattatik , kivált midőn egész életében, vagy legalább nagy idő óta ahoz szokott , de hogy azt lassan lassan éppen olly kemény életre lehet szoktatni mint mást, tagadhatatlan. Valamint a Szerecseny utoljára nálunk télen éppen olly könyen ellakik, mint más ember. De más lovakkal is, nem éppen igy van e a dolog? Fogadok, hogy egy kozák lovat, mellyet az apja régen nemzett, az anyja pedig havon csikózott, úgy elkényesztetek egy pár esztendő alatt, hogy a Canicula közepén is kólikát kap, mihelyt hajnal előtt takaró nélkül jártatom. Hát a 3 napkeleti ló jobban kiállja e a3 hideget, és sanyaruságot? Voltam napkeleti • országokban is, és láttam, hogy bizony azoknak is kell meleg, és rólok való gondoskodás, mint