Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség

90 A’ LÓÁLLAPOTJA Ló ellen. A­ többi lovasnak semmi bajok se lett, de ezeket előbb senki olly figyelemmel nem tisz­togatta , kefélte , takargatta, mint amazokat , h­anem régtü­l fogva hideg istáléban állottak, és nem szalmán mint amazok, nem is bepólyázva, mint azok ; azért egészen medve­szőrűek is vol­tak. És mind­ezek után meg is csodálták, hogy az Angol lovak megbetegedtek , a­ többiek pedig nem ; és a­ betegségre való hajlandóságokat fajtájukban és nem az említett előre járt tartá­sokban keresték ! Tapasztalásom szerint nincs veszedelmesebb az Angol lóra nézve, mintha tőle minden kénye szerint való élés egyszerre elfogattatik , kivált midőn egész életében, vagy legalább nagy idő óta ahoz szokott , de hogy azt lassan lassan ép­pen olly kemény életre lehet szoktatni mint mást, tagadhatatlan. Valamint a­ Szerecseny utoljára nálunk télen éppen olly könyen ellakik, mint más ember. De más lovakkal is, nem ép­pen igy van e a­ dolog? Fogadok, hogy egy ko­zák lovat, mellyet az apja régen nemzett, az anyja pedig havon csikózott, úgy elkényesztetek egy pár esztendő alatt, hogy a­ Canicula közepén is kólikát kap, mihelyt hajnal előtt takaró nél­kül jártatom. Hát a 3 napkeleti ló jobban kiállja e a3 hide­get, és sanyaruságot? Voltam napkeleti • orszá­gokban is, és láttam, hogy bizony azoknak is kell meleg, és rólok való gondoskodás, mint

Next