Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A' Lóállapotja Angliában, annak eredete és történetei, és a' Lótenyésztés által való nyereség

ÖG A­­LÓÁLLAPOTJA solitius, bár talán unalmasabb játék — mint teszem a* Whist, mellyet alvilág legtekinte­­tesb ’s legkomorabb Urai szoktak játszani, és mellyben végtére nem az marad nyertes a’ ki legszerencsésebb, hanem a’ ki legjobban érti a’ játékot ’s legjobban vigyáz. — És lehet e mon­dani, hogy az, a’ ki jobban ’s figyelmesebben játszik, a’ többieket azért megcsalja, vagy hely­telen módokkal él? Angliában a’ nyereség a’ jó Czél, a’ lovak tenyésztése, azoknak jobb ’s tökéletesebb nevelése, a’ futtatá­sok, fogadások, a’ pénzért való hága­­t­á­s 's a'­t. pedig csak azon czélra vezető Eszközök. Minden magános ember az elért czélnak követ­kezése— ‘a’ jutalmas nyereség, által gyarapodik ’s boldogul ; midőn a’ Közönség ’s az egész Polgáritársaság az említett eszközök által — mellyeket czéljának elérése miatt min­den magános ember használ — a’ jó és számos lovak kiállítása által t. i. tapasztalja az Ország­nak gazdagulását ’s erejét legmagasabb pontra emelkedni. Kiki, a’ kinek tetszik, önként ’s szabadon veszi ezen terhet magára 's azért kön­nyű teher ; bár mindegyik ollyan volna, mert lónevelésre senki nem kénszerítetik , és azon túl egészen szegényeket soha nem is érdekelhet ; mert a’ ki lovat nevel ’s tart, annak legalább valami kis tehetségének csak­ugyan kelletik lenni.

Next