Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
102 A1 LÓNAK hevert. Kiki tapasztalja, hogy lova erősebb és tartósabb ha már jó időtül fogva bőséges zabbal élt,és módosan vették hasznát, mintha azt csak ma hoznák ki a fíibül, a’ hol hónapokig legelt ■’s nem dolgozott. Úgy kiki észre vehette, hogy éppen azon ló egyszer serényebb másszor tunyább, és hogy tehetsége is változik — valamint az emberben a* kedv — ámbátor valamelly szembetűnő betegség jelét nem mutatja, így a* közönséges életben , a’ mindennapi haszonvétel , a’ szokásban lévő gond , és utánralátás által elegendőképpen elkészíthetjük lovainkat átaljános foglalatosságaink ’s gyönyörűségeinkre , — mire is volna szükséges és mi nagy hasznot hajtana átaljában, ha gondosabb Elkészítés által — egy órányi kocsizásunkat egy minutával, vagy egész napi utazásunkat egy fertály órával rövidíthetnénk is, kivált ha meggondoljuk, hogy esztendei rendes, és tudományos Elkészítések tán több pénzünkbe kerülne, mint igás lovaink megszerzése. De a‘ pályagyepen — a' hol fél, de század rész secunda is elegendő ; hogy a3 ló diadalmas vagy meggyőzött — nyertes vagy vesztes legyen — már más a' kérdés, már más a’ feladás! Illy czélra a’ lovat, minden Tudománnyal, minden Rendet kell elkészítenünk, hogy ha azt híjálta, és ok nélkül nem akarjuk nyargalni ; sőt annak inkább azt a lehetőséget engedni, hogy tükélletesebb lételének hasznát vehesse.