Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül

A FUTTATÁSHOZ V. ELKÉSZÍTÉSE. 103 A­ legjobb és legnemesebb ló olly állapot­­ban lehet, hogy azt egy igen középszerű is meg­győzheti. Én egy hitvány paraszt lóra fogadok mind­árt, — ha az mindég mozgásban van ’s m­adárhusu — egy igen nemes keleti ménló ellen, m­elly kanczákat hág —s azért egy kicsinyt kövérre van hizlalva, nem is igen járják. De nem volna e esztelenség sőt kegyetlenség illy nemes állatot olly állapotban a­ pályára léptetni, mellyben neki legkisebb hihetősége, de még lehetősége sincs az ő vetélkedő társán diadalmaskodni ! És azért meg sem is foghatom, egy gondol­kodó ember, hogy hozhatná az éppen el nem készült lovát a­ pályára. Ha valaki pénzben fo­gad, és lovát a­ futáshoz annyira, az mennyire lehet, előre el nem készíti — az a’ pénzét vagy kidobja, vagy elajándékozza. De ha csak mulat­ságért futtatná is az éppen el nem készült lovát, még akkor sem cselekednék helyesen, mert Sze­génynek legkisebb lehetőséget sem engedne , magát jó­­s derekasnak mutatni. És ugyan mi jó mulatság volna a’ fabu­l, vagy ménesből csak éppen most kifogott — bár­mi jó és nemes, de erőtlen, és bádjadt csikót minden meggondolás nélkül zaklatni ? Én legalább illyenekben nem gyönyörköd­hetném , és csikóimnak , mellyeket minden gondal nevelgetek — azt a' Lehetőséget, hogy minden természeti tehetségeiket ’s a’ szeren­cse ajándékait is legnagyobb mértékben hasz­

Next