Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
A FUTTATÁSHOZ V. ELKÉSZÍTÉSE. 103 A legjobb és legnemesebb ló olly állapotban lehet, hogy azt egy igen középszerű is meggyőzheti. Én egy hitvány paraszt lóra fogadok mindárt, — ha az mindég mozgásban van ’s madárhusu — egy igen nemes keleti ménló ellen, melly kanczákat hág —s azért egy kicsinyt kövérre van hizlalva, nem is igen járják. De nem volna e esztelenség sőt kegyetlenség illy nemes állatot olly állapotban a pályára léptetni, mellyben neki legkisebb hihetősége, de még lehetősége sincs az ő vetélkedő társán diadalmaskodni ! És azért meg sem is foghatom, egy gondolkodó ember, hogy hozhatná az éppen el nem készült lovát a pályára. Ha valaki pénzben fogad, és lovát a futáshoz annyira, az mennyire lehet, előre el nem készíti — az a’ pénzét vagy kidobja, vagy elajándékozza. De ha csak mulatságért futtatná is az éppen el nem készült lovát, még akkor sem cselekednék helyesen, mert Szegénynek legkisebb lehetőséget sem engedne , magát jós derekasnak mutatni. És ugyan mi jó mulatság volna a’ fabul, vagy ménesből csak éppen most kifogott — bármi jó és nemes, de erőtlen, és bádjadt csikót minden meggondolás nélkül zaklatni ? Én legalább illyenekben nem gyönyörködhetném , és csikóimnak , mellyeket minden gondal nevelgetek — azt a' Lehetőséget, hogy minden természeti tehetségeiket ’s a’ szerencse ajándékait is legnagyobb mértékben hasz