Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül

A’ FUTTATÁSHOZ V. ELKÉSZÍTÉSE. 105 Tagadni mindazáltal nem lehet , "hogy az Elkészítésben sok hi­ábavalóság, sok szemfény­vesztés is fordul némelly helyeken elő , de azok ‘Figurája, csak a’ gyáva szokott lenni, a’ ki minden más horogba is kap, akármelly Szeren­csebajnok vetné is ki neki. Az egészséges eszü ember — a3 ki egyiknek azért nem hisz többet, mert külföldi az öltözete­­s hajában tán hájpor van — másiknak pedig azért nem kevesebbet, mert szűrben jár ’s fésű tartja zsíros haját . — a3 ki nem arra ügyel, hogy ki mondja, hanem hogy ki, mit mond — az könnyen de igen nagyon könnyen ki fogja mindig találni, mi igaz, a­mi nem. Ő vagy maga fog próbálni, vagy azok tanácsával élni, a3 kik próbáltak. Jól tudja, mi a3 legszebb és legjózanabb Theoria, a3 régi Praxishoz hasonlítva ? Egy Lóorvos, a3 ki a3 ló­lábának minden idegeit annyira esmeri, hogy azokról egy hétig is beszélhetne, de még lovat nem patkólt, nem fogja ő inkább megnyilazni lovát, mint az a­ falusi kovács, a­ ki ezereket vasalt már, ámbár azt sem tudja, mi az ideg. Egy Készítő vagy Gyakorló , angolul ‘Trai­ner, a­kinek nagy híre, és hetven esztendős korában nagy tapasztalása volt — nékem egykor azt mondá , hogy a 3 lónak, melly a­ szaladáshoz jól el vagyon készítve, ollyannak kell lenni, mint egy muzsikabeli hangeggyezetnek, melly­­ben egy bal hang sincs. Én ezen magyarázatot nagyon helyesnek találtam. Ő az által azt akarta

Next