Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
m A' LÓNAK mondani, hogy sem az igen kinyugodott, sem az igen kifárasztott ló nem jó a3 gyepre, — a3 ló se kövér ne legyen, mert úgy a3 sok hús, és zsírral megtölt tüdeje a* szaladásban könnyen hátráltatja — de igen sován se, mert akkor megeshetnék , hogy gyomra, és inai gyengülhetnének. Megtörténik sokszor, hogy négy angol mértföldnyi a futás, és hogy valamelly ló csak fél fővel marad hátra és veszett. Már ha ezen igen csekély hátra maradásnak, melly által egyik Fél talán Vagyonának nevezetes részét veszti, — szinte egy magyar mértföld távolságra ! — mathematice meg kelletett esni — az az , hogy semmi mód által az a3 ló, azt az egy arasznyi hosszat, olly nagy útban, éppen azon idő alatt nem hagyhatta hátra; akkor bizonyosan mind az, a3 ki a3 lovat készítette, mind pedig a’ki lovagolta , jól értették dolgokat ; az elsőben nagy tudományt és tapasztalást, a3 másikban ritka testi erőt 3s csendes vért mutat. Lássuk már miképpen lehet valamelly lovat illyen egyező hangú aránysulyba hozni, a3 hol ollyatén kis elmaradás, vagy csak egy pár linea messzeség ezereket a’ zsebbe hozhat, vagy abbul ezereket kivihet. Ha a* lóban, mellyet elkészíteni akarunk, semmi organika hiba , semmi elhatározott betegség nincs , mindenek előtt annak fajtáját, ideje korát, lábait és gyomrát kell tekintenünk.