Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
110 h. LÓNAK esztendős csikót sok pokróczal megrakva láttam egy magyar mértföldet vágtatva átfutni és úgy izzadni , hogy a víz róla csak csurgótt , lehelletét pedig úgy elveszteni, hogy alig tudta, honnét szívja szaporábban a levegőt. Azonban akár melly nagyon megitődtem is, midőn ezt legelőször láttam , azért még is most egyebet nem mondhatok, hanem , hogy ez is czélarányos és szükséges. Ezen bánásmód által a3 ló tüdején, valamelly erőszak esik, melly azért szükséges, hogy a 3 tüdő táguljon ,magában sok levegőt tarthasson, és mind azt a 3 zsírt kihajtsa melly ott összegyűlni szokott. A3 Theoriában e3 dolog azon Talpigazságra van állítva , mellyet már fennebb érdeklettem , hogy t. a3 természet kívánságainknak, ha azt valamelly gyakorlás, és bizonyos bánásmód által néki tudtára adjuk, engedni szokott ; — a3 Praxisban pedig a’ mindennapi tapasztalásra épült, melly azt nyilvánosan erősíti, hogy izzasztások nélkül a lovat sebes futó állapotba hozni nem lehet. Csikónknak ezen izzasztás, bár mi kizaklatottnak látszott is szegényke lenni, nem ártott egy cseppet is, mert már több három hónapnál, hogy arra elkészíthetjük : nem is nyargaltattuk őtet sebesen, hanem a némaneműsége szerint. Csikónknak szeme inkább fénylőbb lett, tüdeje tágult, minden testi munkálódásai benne legrendesebben folynak , és az egészség jele minden mozdulásaiban inkább és inkább észrevehető.