Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
A’ FUTTATÁSHOZ V. ELKÉSZÍTÉSE. Ill Mi most minden állhatatossággal, és szorgalommal folytatjuk hosszabb ideig vágtatásait, és nagyobb nagyobb mértékben eszközöljük izzasztásait. 3Sime, végtére felderült azon reggel,hogy csikónknak megvívni kell. De mit viszünk a pályára? nem többé egy gyenge, gyáva csikót— hanem egy erőtől, és egészségtől pezsgő lovat, mellynek szőre mint a tükör, szeme mint a* villám, inai mint az aczél — és melly repülve győz. — Én tán nagyon könnyen tettem csikónkat diadalmassá, mert azt vettük fel, hogy kényesecske , — ollyant pedig illendően a pályára hozni, bizony nem tréfa — azért engedelmet is kérek. Állítsunk most egy más csikót az Elkészítésre. Legyen annak igen jó gyomra, melly a fát is megemésztené, legyen jó vastag tömött teste, de lábai vékonyak és gyengék. Már ezzel hogy fogunk boldogulni? Ha Tágítószert nem adunk egy húzamban, úgy meghízik mint a' göböly, mert izzasztani rész lábai miatt nem igen merjük: ha pedig mindég hasát tágítjuk, végtére elrontjuk a' gyomrát, ’s igy a'többi részei is gyengülnek. Bizonyos pedig, hogy caeteris paribus kal jobb gyomor győz a gyepen, Illy lovat becsületesen a gyepre vinni, nehogy a Készítő tudatlanságáért és gondatlanságáért vádoltassék, igen nehéz.