Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül

A’ FUT­T­A­T­Á­S­H­O­Z V. ELKÉSZÍTÉS E. 115 azon Francziát, ki francziául nem értene. Csak minálunk látjuk mind ezeket természetesnek; mintha már születésünktől fogva megszoktuk volna a’ seregélyek és más madarak szózatjai és csevegései utánozását. Most egy két szót a’ Futtatás Mester­ség­é­r­t­l. Sokan azt gondolják, hogy a’ pályafutás így megy végbe: össze áll három lovas, teszem A. B. C. lovakon, egy egyenes útra, a’ Biró jelt ád, és mind a'három , mintha pistolyból lőnék­ ki, elindul, neki ereszti a’ zablát és ostorral és sar­kantyúval tellyes erejéből dolgozik. Már pedig a­ dolgot nem illy szetesen és minden megfonto­lás nélkül kell végbe vinni , hanem minden lóval, az ő természete, ereje és más különösségeihez képest, máskép kell bánni. Jóféle versfutó lovak köztt némellyik na­gyon szapora, de nem igen tartós; másik pedig igen tartós, de éppen nem szapora. Nagyon ritka van ollyan, a­­ki igen tartós és nagyon szapora is volna egyszersmind , és közönségesen csak egyben vagy másban jelesebb. Némellyiknek körme lágy, de idege jó, és puha gyepen hosszat vág, midőn száraz kemény földön vágásait kényesen rövidíti ; másiknak körme szívós, de idege gyengétske: ez kemény után tán repül, midőn süllyedő mély dű­jlőn , alig halad. 8*

Next