Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
110 A' LÓNAK Van ollyan, melly félénk ’s bokros *, ha számos Nézők előtt viszik a pályára, és ha ott Elegyesfutáshoz áll, minden bátorságát elveszti, izzad ’s erejéből már idő előtt kifogj' ; van ollyan,melly semmire nem ügyel, olly rest, hogy szinte még futáskor is szunnyadozik ’s mindég lelkesíteni kell, ha pedig igen szorítják, egyszerre megáll , vagy a’ pályakörön kitör. A’ lovak tulajdonságai és különösségeiben illy Árnyékozások számtalanok. És egy lóval , egy bizonyos távolságot a’ lehető legnagyobb sebességgel átfutni, csak úgy lehet , ha a’ Lovas minden tudományát, mesterségét 3s fortélyait , annak legkisebb különösségeihez és egész természetéhez alkalmaztatja. Errűl okoskodni 3s eszmélkedni könnyebb , ha az ember gyalog jár ’s félóra ideje van a3 combinatiokra ; — akkor kiki jól feltalálhatja, hogy ezt vagy amazt a3 lovat miként kellene lovagolni és futtatni ; de azt egy két minuta alatt, keményszáju , tán rossz lábú, és laza Lovon a3 tökélletességhez legközelítőbb módon végbe vinni, úgy hogy az a3 pályakörén igen kicsiny vagy semmi hosszat el ne veszejtsen; arra születve kell lenni az embernek és magát benne gyermekségétül gyakorolni. Egy olly Lovasnak igen fürge ésszel kell bírni, hogy kevés pillantat alatt sokat és sokfélét gondolhasson ; éles szemmel , hogy távolról mindent meglásson ; hideg vérrel, hogy mindeneket nyugalommal megfon-