Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Lónak a' Futtatáshoz való elkészítésérül, és a' Versenezésrül
A' FUTTATÁSHOZ V. ELKÉSZÍTÉSE. 117 tolhasson , és erős testi alkotással, hogy a' lovat hatalma alatt tarthassa. Világosítsuk a’ dolgot példa által , és tegyük fel, hogy az A ló igen tartós, de nem szapora ; a’ B ló pedig nagyon szapora de nem igen tartós. Hogy kell már most ezt a‘ két lovat, ha egymás ellen a3 pályára lépnek, jól megölni és úgy vezetni, hogy mindegyiknek, az ő magános minéműsége szerint a3 legnagyobb lehetősége legyen a3 másikat meggyőzni ? Mellesleg, szükségesnek tartom érinteni, hogy a3 két Rész soha nem tudja minden bizonyossággal egyik a3 másiknak lova tulajdonságait, hanem csak minden a3 ,gondolomra, megyen. Az A lovon ülőnek természetesen sebtibe kell kiindulni helyéből, a3 B lovon ülőnek pedig hátra maradni. Az A lónak győző hihetősége abban fekszik , hogy sebes futást az indulótól kezdve végig tartván , a3 B lónak lelkét kivegye ; a3 B lónak győző hihetősége pedig abban áll, ha erejét az utolsó pillantatig fentartani igyekszik, úgy hogy a3 nyerő oszlopnál az A ló eleibe szökhessek. Ha az A ló lovassá lassan indul, lassan vágtat, és tán az Ellenfelére vár, akkor már hibáz, mert a3 B ló , ha van még lélekzete , majd majd kifutja , ha közel lessz a3 czélhoz, és így hibázna azon lovas, a3 ki a3 B lóval előmene 3s lova sebességét idő előtt már magakivenné. Némellykor mind a3 két versenyző Ló nagyon tartós, de eggyik se szapora. Illy esetben