Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Előbeszéd
a ki ezen dolgot a’ maga önnvilágosságában fogja látni. Valóban mit is ért volna előbb olly tárgyrul szóltani , melly az előítéletek ködétül annyira körűűl van vétetve, és sokaknak az anyatejjel bészopott régi hibás szokásokon makacson csüggése miatt, még annyira homályban dereng , hogy azt, igazságos megbiráltatáshoz megkivántató hideg vérrel ’s szabad ésszel csak kevés fontolhatta volna meg — minekelőtte a' tárgy felvilágosítására, minden bal intézetek, bal ideák, bal theoriák kivetkeztetésére, és az igazság kitételére az idő forgása, a’ tudományok előmenetele,, és a’ múlt századok tapasztalásainak haszonvétele, a' közönségben azt a’ megérettséget nem eszközölte volna , mellyhez az életkor természete szerint, ámbár közelíteni lehet, de azt egyszerre elérni nem, és mellynek bévárása nélkül minden jobbításra való újítás sikeretlen marad. Ezt cselekedni csak annyi lett volna , mint a’ jó és egészséges magnak, minekelőtte elfogadására a' föld se szántva, se elkészítve nincs , híjába való 's gondatlan kiszórása. A’ mindenszerte tudva lévő 1827-béli Pesti Lófuttatás sokban kétséget, sokban uj ideát szült's így ezen tárgyról ezután több rossz a gondolkodó.