Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Tenyésztés némelly Fővonásai
JÉG A’ TENYÉSZTÉS másokban Mind az a’ mi eddig történt, koránt sem elég a’ tárgy tökélletes kifejtésére. Hanem vegyük fel a dolgot rendszerint : A’ külön Fajok összevegyítése. Ha p. o. egy Elisebbah fajbeli Ménló , egy Mecklenburgi kanczával keveri vérét, a csikó — ha nagyobb világosítás kedvéért a’ dolgot szoros tudományi mód szerint vizsgálnom szabad — Elisebbah ’s - Mecklenburgi fajta lessz. Ha ezen csikó kancza, és ez megint egy Elisebbah ménlóval hágattatik, az onoka csikó Elisebbah ’s a Mecklenburgi fajta lessz, és úgy tovább. De hát ha most ezen onoka csikóval , melly gondoljuk, hogy kancza, egy egészen más fajú ménló — egy Andalusiai ered össze; mi lenne szüleménye? Andalusiai, f Elisebbah, és Mecklenburgi. Már most ha illy összevegyités ötven nemzésen általj történt meg, melly szörnyű korcs lehet az az állat, melly mind azon különféle fajták szülöttje ! Ezen szülemény a’ hihetőség minden calculusa szerint, egy igen középszerű , tehetetlen állat lesz. És pedig nem azért, hogy illy összevegyítést a’ tenyésztő nem használhatna az állatoknak azon czélhoz, mellyre megkívántainak közelebb való hozására — hanem azért, mert az illy összeegyesítés csak véletlen, és nem tudományos valamelly meghatározott principium szerint szokott történni. Felebb érintem, é s tudom, az Olvasó abban velem egyetért, hogy a középszerűség körébül csak fáradozás.