Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Előbeszéd
IM ) több lessz a' kételkedő. A' kik eddig azt hitték, hogy a' legjobb után mennek 's pedig igen is balra vagy' hátra lépegettek, körül fognak nézni 's állóhelyeiken csudálkozni. Némellyek pedig azt fogják tapasztalni, hogy lovaik, mellyeket neveltek , sokkal jobbak, mintsem ők magok gondolták volna, és hogy ők eddig a' világ előtt elrejtve maradt 's nem ismert nagy becsű kincset birnak méneseikben. Elmélkedni fog hasonlóképpen a' sokaság is, és majd hideg vérrel veszi az ide tartozó dolgokat fontolóra , és sokat vagy mindent próbára ereszt, így hullhat és hull majd az usurpált reputatióknak csalárd buboréka, az igazság pedig lassanként minden bizonnyal kifejtődni, kitűnni fog. Nem lesznek a vélekedések és okoskodások továbbá, puszta theoriákra, suppositiókra és mesékre támasztva, hanem azoknak talpköve utóbb nem lehet egyéb mint csak a’ mindennapi és a' mindenféle igazságos és szoros próbatétel. Illy környűlállásokban kötelességemnek kezdém érzeni a' felszóllást ; csak a’ dolognak természete engedje meg, hogy gondolatimat, ha majd a' munka részeleteibe belé bocsátkozom olly világos rendben is adhassam elő, amint i *