Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

A' Tenyésztés némelly Fővonásai

132 A' TENYÉSZTÉS nyésztő , azon czéloknak mellyeket ő elérni akar, tökélletesebben megfelelő származatokat nevelhet, mint sem azokat a­ természet­ pusz­ta keze nyújtja. így p. o. egy gyenge, kisded Elisebbah ménje , mely csupa lélek , és egy izmos erős Normandi hidegvérű kancza csikaja, egy vasas katona használására sokkal, de igen sokkal többet érhet, mint atyja és anyja. De már a­ vére kicsapott az egyenes lineából, és tenyésztésre, ámbár derekabb lenne is atyjánál, annyit mint az, még sem ér. A’ Continensen sokszor hallottam tellyesvé­­rü ménlovakat, mellyek gyengék és vékonyak, Js talán nem tökélletes testállásuak voltak, ke­véssé becsülni ; Js viszont félvérűi paripákat igen nagyra emelni, és az Angoloknak szemre hányni, hogy azokat ménlovaknak nem hagyták. Az elsők­ben pedig meg volt azon nemzőerő, ahol alkal­matos kanczákkal, talán olly termékeket nemzeni, mellyeket mi annyira emeltünk, minekutánna a, félvérnek , magoknál, minden tulajdonságra és tekintetre nézve bizonyosan alábbvaló származa­tokat rajzottak volna. Az Angol illy kores lovakat, bár melly jók és tökélletesek legyenek is, ha csak az első nem­zésben csaptak volna is ki az egyenes lineából, általjában ménlovaknak használni már nem szo­kott. És miért nem használja őket? mert Száza­dok lefolytta alatt majd­nem minden ember tapasztalta, a­­ki csak lóval vesződött, hogy az

Next