Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
A' Tenyésztés némelly Fővonásai
130 A’ TENYÉSZTÉS mert a3 gyengébb birkának gyengébb a3 szőre. Minden a3 mi az Astheniára viszi az állatot, bőrét és szőrét is lágyítja, gyengíti : innen van az, hogy a3 koplaló birka gyapja finomabb, mint az igen is sok eledellel tartott birkáé 3s a31. De hát lovainkat mire neveljük? hogy azoknak is szőreikkel kereskedjünk,? gyengéknek és tehetetleneknek akarjuk e nevelni ? Úgy látszik tehát hogy tenyésztő Barátom okoskodása bizony nem áll jobb lábon, mint ha azt mondotta volna:’Soroksárnak, Ketskemétnek is a’ 1. legrövidebben megyek Szegedre, miért ne mehetnék Soroksárnak , Ketskemétnek 's a' t. legegyenesebben Lőcsére is. Az Angolok a3 tellyesvérü lovat, csak a3 nemzetségbéli, de igen igen távol való rokonok ; vagy egészen idegenek de egy fajtabéliek porosodása által nevelik. A 3 kakast, mellyet utóbb mint kappant az asztalra adnak, azon az utón tenyésztik, mint az említett vékony csontu juhokat. A 3 viadalos kakast pedig, mellyet diadalomra nevelnek, azon az utón tenyésztik, mint a 3 versfutó lovat. És így éppen azon fajtabéli baromfi, a’ systematizált párosodás által, több nemzések után vagy csont és in nélkül való, lágy, kövér, és jóízű madár fog lenni, és az asztalra szépen illenni ; vagy egy sovány, csontos, inas és bátor állat válik belőle , melly ellenkezőjével halálig megvívni kész. A mi baromfiaink sem harczra, sem az asztalra nem igen valók.