Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Bévezetés

­ BEVEZETÉS. Kiki mást keres, mást vadász ; de ritka, nagyon ritka az, a­ ki az óhajtott jót az ahoz vezető úton keresné. És midőn az esztelen azon boldogságot, melly sajátja, megveti, hogy na­gyobbat leljen , a’ bölcs nem könnyen hagy­ja magát elragadtatni : hogy azt, a­ mit már leír, egy remény Álnokképnek feláldozza. Ő azon csekélynek árát és becsét, melly már az övé, inkább az azzal való okosan élés és megelégedés által neveli. Változik ugy­an Századok leforgása alatt a’ Nemzetekben is, az időkor szerént a’ boldogság­­rul való képzelet ; de annak elnyerésére való fáradozás mindég állandóan megmarad. A’ mostani Század törekedése nem anny­ira valamelly felhőkben lévő szerencse, mint inkább valódi és tartós jó’,elnyerésére czéloz. Hány Cal­­culista, hány Projectáns , hány Próbáló találtatik m­a, a' kiről hír sem volt tegnap. Midőn a' múlt időkben a’ Nemzetek lelke, a' Vitézeket bájoló hölgyek szíve érdemléséért megvívni, láncsákat törni, hevítette­ fel — a' szent koporsóhoz való vándorlással a’ szerencsétlen szeretőt a’ lemon­dásnak mágusi édes és szent érzésével töltötte bé, — később a' Nemzeteket a' Hit és Vallás védelmével lángolta­ fel,— romlott udvarokat utóbb — a’ puhaság és izetlen örömök között szunnyasztott­ el, mig az alatt a* Nemzetek ala­

Next