Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
I 161 MIT KELLENE TEHÁT NEKÜNK TENNI. Közelítünk most már azon állóhelyhez, a* honnan, a3 ködben merült Tájt lassan lassan a’ homályból kiemelkedni, és a3 külömb Környűlmények Testesedését 3s Megüllepedését tán szemlélni, és egymáshoz illőbb Arányban 3s Összeköttetésben fogjuk látni. Azonban bár mi nagyon szeretnék is egyszerre oda ugrani, és eddigi okoskodásaimat Hazánkra alkalmaztatni és mind azt a mi ekkoráig lélektelen Test volt, végtére életbe hívni; azért mégis némelly Általánosokat még előbb, bár mi unalmasok legyenek is , érinteném szükséges ; ne talán ha egyszerre a3 Völgybül szaladva mennénk fel a3 Hegyre — a' közben fekvő Meredek némellyeknek esmeretlen maradjon. És azért állapodjunk még meg egy kicsinyt és tegyünk maguunknak ellenvetéseket, nehézségeket. Egy részről csendes hidegvérű Ellenezés, más részről forró de ki nem csapongó Indulat 3s erős, állhatatos végrehajtó Akarat, a Világban előbb utóbb mindent legszebb Rendbe 3s legnagyobb Egyenlősulyba hoz. A' Nyomás és Ellennyomás, ha egyenlő súlyú, tartja az Örökkévaló Mindenséget abban a mennyei Egybenhangzásban, melly minden elnem romlott Léteibe boldogságot önt, az érezteti a’ Halandókkal pil-