Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

I­ 161 MIT KELLENE TEHÁT NEKÜNK TENNI. Közelítünk most már azon állóhelyhez, a* honnan, a3 ködben merült Tájt lassan lassan a’ homályból kiemelkedni, és a3 külömb Kör­­nyű­lmények Testesedését 3s Megüllepedését tán szemlélni, és egymáshoz illőbb Arányban 3s Összeköttetésben fogjuk látni. Azonban bár mi nagyon szeretnék is egyszerre oda ugrani, és eddigi okoskodásaimat Hazánkra alkalmaztatni és mind azt a­ mi ekkoráig lélektelen Test volt, végtére életbe hívni; azért még­is némelly Ál­talánosokat még előbb, bár mi unalmasok le­gyenek is , érinteném szükséges ; ne talán ha egyszerre a3 Völgybül szaladva mennénk­ fel a3 Hegyre — a' közben fekvő Meredek némellyek­­nek esmeretlen maradjon. És azért állapodjunk még meg egy kicsinyt és tegyünk maguunknak ellenvetéseket, nehézsé­geket. Egy részről csendes hidegvérű Ellenezés, más részről forró de ki nem csapongó Indu­lat 3s erős, állhatatos végrehajtó Akarat, a­ Vi­lágban előbb utóbb mindent legszebb Rendbe 3s legnagyobb Egyenlősulyba hoz. A' Nyomás és Ellennyomás, ha egyenlő súlyú, tartja az Örök­kévaló Mindenséget abban a­ mennyei Egyben­­hangzásban, melly minden elnem romlott Léteibe boldogságot önt, az érezteti a’ Halandókkal pil-

Next