Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI, a3 Sokaságnál nagy hitele is szokott lenni. Az embereknek ezen Osztálya leggyűlöletesebb ; ez csak akadályoztatni, rontani, és a3 lángoló Visgaészre 's forró Hazaszeretetre hideg vizet önteni tud. Nagy érdeme van annak, ki előlmegyen, ki megtöri a3 jeget. Meglehet ugyan, sőt hihető hogy göröngyös és veszedelmes utón jár, esik, bukik, de vigyázhatnak, óhatják magukat soktól az utánna törekedők. Amazé az Érdem, a* Dicsőség , ezeké a Haszon, a3 Nyereség 3s nem ritkán a 3 meg nem érdemlett Dicséret 3s Hír. Az Embereknek azon két Felekezete pedig legszámosabb; mellynek egyike minden visgálat nélkül mindég azt prédikálja ‘Maradjunk a3 Réginél , az Ősinél 3s a3 t., legyen az bár hasznos vagy káros ; a3 másika pedig mint a 3 vak légy mindennek neki esik 3s mindég azt hirdeti ‘Menjünk előre , tartsunk lépést más Nemzetekkel 9s a3 t., lehetséges, hasznos e az időre a3 környülállásokra nézve, az neki mindegy. Minden dolognak van egy szép és egy rut Oldala. A3 Genfi Tó szélei tiszták, rajtok a3 szem örvendve nyugszik , de a3 Vadászt hamar eluntatják kiességei. Komádi tájéka nem bájolja senki szívét, de a3 nádnak 3s posványnak örül a’ puskás. A3 jó búzaföldek közti kocsin lépésbe megyünk; a3 sovány legelőkön nyargalni lehet, és az Utazó azt átkozza, a3 mit a’ Gazda felhőkig emel. A3 pályafutásnak is vannak minden bizonnyal szép és rut oldalai. 3S én tán abban H *