Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. Jó5 felére leszállítani. — Ez már valóságosan furcsa methodus a* Lótenyésztés előmozdítására ! Úgy látszik inkább, mintha Knobelsdorf elakarná Hazafiaka* Lótenyésztéstől ijeszteni, mellyet még is nem hihetek, mert tudva van, hogy ő maga Angol Ménlovakat és Kanczákat vett’s hogy ezen tárgyban sokat fáradozott, sokat költött. Ő az Angliai Lófuttatások következéseit minden ágazatjában kedvelli és irigy szemmel nézi; de szeretné ha Hazájában is úgy volna ! de azon okot, mellybül az általa is megszeretett következések folynak, nem látja. Hazafiainak enthusiazmussal lelkekre köti ,hogy olly hibás, vakmerő veszedelmes Játékok által mint azon természet ellen való Angol Hazard Játékok , ne hagyják magokat elcsábítani. Mintha szomszédom ki irigy szemmel látja szép lóherémet, mig az ő legelőin jószága porban áll, engem vádolna és tőlem tartana, mert lóherem magvából néki ajánlok. Hazzier pedig az Élőbeszédben említett könyvében nagyon bőven előadja azon külömbféle Versenyfutásokat, mellyek Olaszországban , Hollandiában és most újabb időkben, Bavariában tartatnak, és ő is sikeretlenségeket annak tulajdonítja, hogy a futásokból a’ Methodus, Rend és Tudomány ki van rekesztve és az csak úgy fizettetik,mint valamelly ünnepi mulatság. Nem lessz haszontalan azt itt röviden magyarra áttenni, amit ő erre nézve előhoz :’Sok esztendőétől fogva, úgy mond, látni Német és más