Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

NEKÜNK T­E­N­N­I. Jó5 felére leszállítani. — Ez már valóságosan furcsa methodus a* Lótenyésztés előmozdítására ! Úgy látszik inkább, mintha Knobelsdorf elakarná Hazafiak­a* Lótenyésztéstől ijeszteni, mellyet még is nem hihetek, mert tudva van, hogy ő maga Angol Ménlovakat és Kanczákat vett’s hogy ezen tárgyban sokat fáradozott, sokat költött. Ő az Angliai Lófuttatások következéseit minden ágazatjában kedvelli és irigy szemmel nézi; de szeretné ha Hazájában is úgy volna ! de azon okot, mellybül az általa is megszeretett követke­zések folynak, nem látja. Hazafiainak enthusiaz­­mussal lelkekre köti ,hogy olly hibás, vakmerő veszedelmes Játékok által mint azon természet ellen való Angol Hazard J­á­t­é­k­o­k , ne hagyják magokat elcsábítani. Mintha szomszédom ki irigy szemmel látja szép lóherémet, m­ig az ő legelőin jószága porban áll, engem vádolna és tőlem tar­tana, mert lóherem­ magvából néki ajánlok. Hazzi­er pedig az Élőbeszédben említett könyvében nagyon bőven előadja azon külömbféle Versenyfutásokat, mellyek Olasz­országban , Hol­landiában és most újabb időkben, Bavariában tartatnak, és ő is sikeretlenségeket annak tulaj­donítja, hogy a­ futásokból a’ Methodus, Rend és Tudomány ki van rekesztve és az csak úgy fizettetik,mint valamelly ünnepi mulatság. Nem lessz haszontalan azt itt röviden magyarra át­tenni, a­­mit ő erre nézve előhoz :’Sok eszten­dőétől fogva, úgy mond, látni Német és más

Next