Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

Ebbül az egy pár sorból is elég bőven ki­tetszik, hogy az éppen említett nagyra becsült Szerző — kinek mély , egészséges és sokféle tudományokkal kiművelt eszét és elmetehetségét, nem csak ezen könyvecskében, hanem számos más írásaiban is minden lapon tapasztaljuk — a’ pályafutást nem h­ilábavalóságnak , idővesztő mulatságnak, és semmit sem érő foglalatosságnak tartja, hanem hogy ő is szinte mint mi, a3 sok szép folyamok forrását ott keresi, a3 hol az valóban sziszeg 's buzog. Sokan a’futtatást azért nem kedvelik, mert sejdítik , hogy a3 Rigorosumban szégyent vallaná­­nak Lovaik, mellyek ma meglehetőseknek talál. 100 MIT KELLENE TEHÁT “ Országokban Lófuttatásokat esztendőnként tar­tatni, mellyek belső elrendeltetések miatt, és “némelly más okoknál fogva is nem voltak czél­­“ arányosok , és azért nem is hajtottak annyi “■hasznot, az mennyit hajthatták volna ha El­­ő intézőik másképpen vették volna munkába a3 “dolgot,, könyvének valamelly más részében pedig “A‘ Lófuttatásról az emberek közönsé­geben semmi egyebet nem szoktak gondolni; “■hanem csak, hogy az néhány óráig a’ Sokaság “ mulatságára szolgálhat. Sokan azt állítják , “nagy, de nevetséges magokkal való megelége­­­­déssel, váltókat vonogatva és szánakozó mo­­­­solygással , hogy az efféle Spectaculumok semmit “sem érnek ‚s így kár azt a­ pénzt kidobni, melly­­­ben azok mindenkor tenni szoktak...

Next