Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
1998 MIT KELLENE TEHÁT Én éppen olly czél ellen valónak tartom, a lótenyésztés felelevenítését az ország legtehetetlenebb lakosainál elkezdeni akarni , mint általában ki nem vihetőnek hiszem azt, hogy a Kormány maga számára elégséges , és jó lovakat jutalmasan nevelhessen. Nekem úgy látszik , hogy ezen tárgyat sem igen magas, sem igen alacsony helyen kezdeni nem kell , hanem hogy az egyenesen a’ Földesurakat, vagyonosabb Árendátorokat és jobbértékű Polgárokat érdekli. Csak kapjanak azok egyszer a dolgon jó szívvel és űzzék azt jó ideig álhatatossággal ; majd elterjed lassan lassan az ország minden Lakosaira is, azon lovat neveléshez való közönséges Szenvedelem, melly nélkül, akár ki mit mond, a lótenyésztés igazi sikerébe bizony soha nem jöhet. Ha pedig végtére kiki reménylhet nyereséget és azért kiki, az kinek csak tehetségében áll, lovat nevelget ; nem lessz akkor a Kormánynak többé nehéz mind azon lovakat a’ honni földön megvásárlani, mellyek megkívántatnak. És azokat bizonyosan nagyobb tökélletességben és olcsóbban is meg fogja szerezni, mintha azokat maga nevelné, vagy külföldről hozatná , ha t. i. p. Számadásokban semmi hiba és homály nincs. Ez ellen megint azt a3 kifogást lehetne tenni, hogy kevés ember olly békességes tűrő, olly állandó, hogy a3 gyümülcsözés idejét bévárhatná. Akár melly jól van elvetve a’ makk, akár melly egészséges — ha mingjárt egykét esztendő után