Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. 109 nem ad árnyékot, ismét felszántana. Melly kevesen hagynák buzájokat békével megérni, ha szinte mingyárt vetés után nem zöldülne. Hazánkban ritka a Komló-Termesztő. De hát azok, kik mindég azt forgatják nyelveken .Ez mind jó, az tagadhatatlan, de csak lassan, még az idő nem alkalmatos hozzá, a.* dolog még nem érett meg. Azonban némelly dolgok soha meg nem érnek, azokat méretlenül, akár mi bajosan essék is, kell megemészteni. Egy körülsánczolt Várt, melly ágyukkal és számos gyalogsággal van védve, jó idővel, jó alkalmatossággal , szép megérettségben megtámadni nem lehet ; akár hogy kerítgetik , annál többet lőnek, és ezen ‘Akarom és Nem is, közti, több Legénység hull el , mintha minden Czifrázás nélkül néki rohanna a‘ Sereg.— A’ fösvénynek soha nem itt az az óra , hogy adjon. Az önnszerető Hazafinak soha nem derül fel az a3 nap, hogy a* Honn Oltárára áldozatot vigyen. 3S hát a3 Költeményekkel hogy áll a3 dolog? Amit ló csak valaha végbevitt, kétféleképpen tudjuk, valamint a3 Görög Históriát; egyik oldala Mese, másika pedig Valóság. A3 mi a3 Mesét illeti, meg kell vallanunk, hogy az a3 Ló dolgában nálunk nagyon széles kiterjedésű ; — a3 mi pedig Valóság, annak köre igen igen keskeny. Nem mulaszthatom el mindazokat, kik ebben a3 tárgyban világosan látni akarnak, aláza-