Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
172 MIT KELLENE TEHÁT A’ hol a3 Messzeségek ki vannak mérve, a’ hol Bizonyságok ’s Bírák vannak kiállítva 's a3 t. ott senki se csalhatja meg magát. Ott senki órája nem késik, se nem boríthat. Mindezen előrevaló készületek nélkül száz ember közti hány van, ki elinduláskor egy pár minutával később nem nézné óráját, ki minden hátra maradást nem a maga kedvére magyarázna. Hol az a puskás, ki ha olvassa hány lövéssel lő, hánnyal hibázik, egy két elhibázott lövést hébe korba el nem felejtene? Egy Hannoveri Zsidó, kocsislovas serénységét próbálván egykor , tizenkét órakor indult és fél mértföld haladtával a 3 feltett helyre elérvén, megint az órájára tekint. •— És az csak mindég tizenkettőt mutat ‘ Ejnye ! felkiálta , semmi időben jöttünk , ezek ám a 3 Lovak! — De az órája nem járt — így megesik, hogy a legbecsületesebb ember, ha ő maga egyszersmind Felpörös, Alpörös és Bíró, akaratja ellen is sokszor megcsalja maga magát és másokat is. A3 mi pedig a3 Lóesmeretet illeti, az a 3 leghatártalanabb tudomány. Egy tárgy sincs, mellyben a 3 Jórul való képzelet olly külömbféle, és a’ Módinak annyira alája volna vetve. Csak husz esztendő forgása alatt, hány vélekedések, hány kicsapongó megkedvelések fordultak elő. Egykor ha csak farkát viselte a’ Ló , a’ többi mind megbocsáttatott; jött azután a’ vastag térdek periódusa ; arra változólag a’ lábszár-csont szé