Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
174 MIT KELLENE TEHÁT lovassal elszaladjon vagy sem , az legkisebb gondja. A3 Stallmeister ellenben mindég tanít is leczkéz, a’ ló akár legyen jó erőben, akár nem; erre ő nem ügyel. A3 kereskedőnek nincs szeme , egy, két esztendős csikókra, ő csak a3 kizsarolt, rosszul tartott lovakból nézi ki, hogy majd miilyenek lesznek, ha egyszer gond, zab, nyugvás 3s meleg megfordul rajtok. A 3 Sokaság pedig megvet minden lovat, melly sovány, hosszuszőrü, tisztátalan — 3s megkedveli mindegyiket, melly kövér, simaszőrü 3s bakivezetik, fuj, haboz 3s figuráz. Hogy lehet ennyi külömbféle 3s egymással ellenkező ízekből tökélletes Lóesmerőt összealkotni? Nem lehet — A3 Tárgy igen szövevényes, 3S azért , hogy meglehetősen kifejtődhessék , majdnem minden Ágazatjára külön külön Ember kell. Vélekedésem szerint semmi sem tesz minket rövidebb idő alatt Lóesmerőkké, mintha egynéhányszor érzékenyen megcsalattattunk. Ha egy egész esztendei Cursust halgatnánk is az Ophthalmiáról, az nem nyitná fel annyira szemünket, mintha csak egyszer kétszer jó drágán vásárlottunk volna — vak Lovat. Többen azt mondják :De nem kár e nem természet ellen való e ay lovakat illy korán futtatni ?. Arra azt válaszolhatnánk : Igen is, éppen olly kár mintha 12 esztendős fiunkat már examináltatnánk, éppen olly természet ellen való , mintha