Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
180 MIT KELLENE TEHÁT vagy azokban az esztendőkben, mikor kiadatnak, nagy lessz a3 Pompa, nagy a3 Mozgás, nagy az Egybenfolyás 's hogy sok magában azt fogja mondani ‘Hálá Isten! ez már jól megyen !, — midőn azonban minden Élet, minden Elevenség, a3 Jutalmak kimaradásával , megint meg fog szűnni. De a Messzebbrenéző nem így látja a dolgot. Ő az ezen jutalmakból háromló időtöltést, mulatságot és örömet csak mint mellékes dolgot tekinti, ő azokból hasznos következéseket vár. Miként lehetne pedig azt gondolni, hogy sok emberben azon Ösztön ‘■jobb lovat nevelni, felserkentetnék , ha öt, tíz, tizenöt esztendőre előre a pontosan megjelenő Jutalmak a távolságban nem fénylenének már. Hogy pedig ezen Jutalmak elnyerhetése, nagy kiterjedésben, csak futtatás által történhetik meg , feljebb láttuk. Azonban fejtsük ki mindezeket példa által. Ha valamelly tavaszkor tizezer arany 3s számtalan más jutalmak, mint Billikomok, kardok 3s buzogányok , karpereczek 3s a 31. volnának kitéve , a nélkül hogy azoknak egyforma számban 3s becsben való kitétele , bizonyos változtatlanul meghatározott és rendesen visszatérő időszakaszokon ismételtetnék : mi következés eredne azokból ? hogy az ügyesebbek — a3 Sokaságnak ideje nem maradván az Újságot valamennyire elérteni — a3 Jutalmakat olly lovakon vinnék el könnyen, mellyeket olcsón vagy az országban vagy külföldön szereztek. Sok ember keresne lovat,