Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI, karban fenntartani, mert lesznek mindég olly Lovak, mellyek, ha szoros elkészítésben nincsenek is lassúbb mozgásaik által, vagy ha ifjabbak, tanítások által későbbi vágtatásaikra szoktattatnak. Továbbá ha egy futtatóhelyen több körök nincsenek, úgy annyira hogy a versenyző körre csak akkor legyen lépni szabad , midőn a lovak fogadásban, vagy próba végett futnak, akkor ha egy két száz ló van az elkészítésben, a gyep nem sokára száraz időben porrá, elsős időben pedig, sárrá válik. "S így a futtató helynek, hogy az valamennyire tökélletes legyen, más hasznát venni nem lehet , mint kaszálni "’s birkákat bizonyos számban rajta legeltetni, így kellene aj dolognak lenni. Azonban jobb valamellyel , mint semmi Futtatóhely , valamint mikor nincs jó birkaakol, akkor mégis jobb, birkát inkább rossz aktokban , mint éppen egyet sem tartani. Próbatétel és Versenyfutás nélkül, ki tudhatja , mellyik ló sebesebb, mellyik tartósabb. És igy mától fogva esztendeig mindég lehetne haszontalanul vetekedni, hogy p. o. melly lovak tartósabbak, az Angolok e, vagy az Erdélyiek ? Kereken is voltaképpen az igazságot mégse tudná senki megmondani. De ha száz, meg száz jó renddel végre vitt, szoros Próbatétel és Versenyfutás tartatott volna már , akkor a dolog utoljára úgy kisülne, hogy arról pör patvar többé nem lehetne, a hijába való beszédnek vége szakadna