Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Bévezetés
BEVEZETÉS. nevelését, mivel saját legelőin járnak, és saját zabját eszik, semmiben ne vegye. Már kiki, a’ki lovat nevel, a’ nevelésnek minden ágazatjaiba bocsátkozik , a’ bevételeket, a’ kiadásokat fontolgatja , 's már kiki a' dolgot gondolóra veszi ; midőn Atyáink és Erdődeink — a’ nélkül hogy sokat olvastak, számoltak, és gondolkodtak volna — lovakat neveltek és méneseket tartottak ; nem hogy lovaikat pénzért adják 's azokon nyerekedjenek, hanem hogy azokra üljenek ’s másokat ültessenek, és mint hív jobbágyai jó királyjoknak az ellenséggel szembe száljanak. — Az úgy volt valaha ! De elmúlt. A’ Század lelke vagy betegsége már Magyar Hazánkban is kezd gyökerezni, — már nálunk is sok gondolkodik, sok számlál, sok calculál, sok maga körül néz, a’ ki azt előbb abban hagyta, így állanak a’ dolgok, ’s nekem, ha mindent tellyes figyelemre veszek, úgy látszik, hogy a' lóállapotja Hazánkban nem legjobb karban van. Én legalább úgy hiszem ’s pedig azért hiszem úgy a’ jelenvalóra nézve, mert a’ mi lovaink állapotját némelly más Országok lovas állapotával hideg vérrel hasonlítom össze ; — a' jövendőre nézve pedig főképpen azért, mert azt kelletik tapasztalnom, hogy a’ lótenyésztők 's méneses gazdák calculusaiban általjában véve a’ “ Deficit „ mindég legszembetűnőbben figurái. !)