Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
192 MIT KELLENE TEHÁT gyűl, mellyet Előítéletek penésze, és Szokások rabláncza tart fogva. A Világon minden csak a’ szabadság Örömérzésben fejti ki magát egész Tökélletességre ! Franczia Országban némelly jutalmat egy Ló se nyerhet el ; ha t. i. egy kimért és megállapított távolságot bizonyos idő alatt át nem fut, habár a többi lovakon diadalmaskodnék is. Ez sok embert elidegenít, mert ki akarná lovát, hogy azzal két, három ezer Frankot után nyerjen , elkészítetni és azután negyven, ötven, sőt több mértföldre, amennyire a 3 pályázó helytől távol lakik, küldeni; ha még az is kivántatik, hogy azonban, hogy Lova mindegyiket meggyőzte , a futásban a’ kiszabott minuták alatt egy bizonyos távolságot is keresztül futott legyen. De a dolog véghez is vihetetlen, és úgy látszik , hogy azok, kik az említett rendszabásokat készítették, a’ Pályafutáshoz csak annyit értettek, mint némelly Oekonomikus írók a‘ Gazdasághoz : kik nagyon mély tudományunk ugyan, de mindég városokban ülvén midőn faluhelyre vergődnek, az árpát a3 zabtul, az almafát a3 cseresnyefától megkülömnböztetni sem tudják. Az érdeklett Rendszabások, ki nem vihetősége ebből látszik, hogyha p. o. lovam nem tartós de szapora, és azzal elejintén sebesen megyek, kidül , ’s a’ másik győz ; ha pedig vele lassan megyek , akkor a3 Nyerőhelyhez talán két secundával jutok később, mint a 3 regula parancsolja, és a3 jutalmat ki nem kapom.