Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI, 193 Olvastam minap egy hirdetésben , hogy valamelly Pályahelyen több Lovak megjelenvén, de egyik se tartatván elég érdemesnek , a3 jutalom ki nem adatott. Már engem illy példa, melly az Önikény szüleménye, a 3 pályahelytül nagyon elijesztene. Ha jobb ló van a* pályán mint az enyim, legyen a’ jutalom azé, nem irigylem s iparkodni fogok hogy utóbb nekem legyen jobb lovam ; de ha az én lovam a‘ legderekabb 's akkor a' jutalmat ki nem kapom, nehezen vesződöm a‘ pályáztatással többé. Áll Franczia Országban még egy más törvény is, mellynek következése egészen ellenkezik azzal, amit a3 Kormány általa el akart érni. Tudni illik : azon lovak, mellyek a3 Departamentumokban , valamellyel jutalmat nyertek, köteleztetnek megint Párisban megjelenni , hogy ott más jutalmakért fussanak. Ez által azt akarták végbe vinni, hogy Párisban sok ló megforduljon, ott az elevenség és összetódulás nevelkedjék. De az mint a’ tapasztalás mutatja Párisban — ahhoz az időhöz képest, mellytül fogva a pályáztatás már fennáll, és azon nevezetes jutalmak kitételéhez szabva — csak igen kevés 1ó jelenik meg. Én Franczia Országban, ezen említett okoknál fogva aligha futtatnék. Gazdaságban és kereskedésben kitkit a maga eszére kell hagyni és meg nem szorítani , mert azokban az erőltető törvények, akczéltul inkább távol vetik az embert, mintsem ahoz közelebbre vinnék.