Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
lve MIT KELLENE TEHÁT díjáért vetélkedhetnének a’ Kopók’s Vizslák is; a’ Kopók díjáért vetélkedhetnének a’ Vizslák — de nem ám az Agarak ; végtére a’ Vizslák versenezhetnének magok köztt, ’s ki volnának rekesztve az Agarak és a’ Kopók. Ezen díjak lassanként Agarak, Kopók, Js Vizslák díjának neveztetnének ; úgy mint a’ lovaknál a’ díjak tellyesvérü, és félvérü díjaknak neveztetnek,’s nem azért mintha a’ tellyesvérü díjakért való futásbul, más lovak ki volnának rekesztve ; hanem azért mert szinte mindég tellyesvérü lovak viszik el az illyen díjakat. Jsa’t. Már az Agárdíjért, hogy ki legyen szabad állani egy ismeretlen kutyának, mire volna szükség, hogy kimutassa miféle eb ; de ha a’ Kopódíjért akar futni, nem szüksége, hogy bebizonyítsa, hogy nem Agár ? JS továbbá nem szüksége, ha egy eb a’ Vizsladíjért akar szaladni, kimutatni, hogy se nem Agár, se nem Kopó? — Már lovakban a’ külön fajtákat és ágazatokat másképp lehetetlen kitudni, hanem csak bizonyságok által, mellyek ha fel vannak jegyezve, ha meghalnak is nem árt. Angliában a’ Publicitás ezen tárgyban olly nagy, hogy a’ megcsalás csak nem lehetetlen. Ott szinte minden Lovas tudja az egész tellyesvérű Ló nemzetségének összeköttetését. A mi pedig a’ Közjelentéseket illeti, — természetes, hogy azoknak bizonyos időszakaszokon való megjelenése nélkül, —a tárgy