Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)

Mit kellene tehát nekünk tenni

10J NEKÜNK TENNI. M­énbe­r. A’ ki az együgyü és tiszta szám­adásoknak barátja, azon szokást ,kanczákat, m­ás idegen Ménlóval valami bizo­nyos Mén bérért h­ágat m­­ás tulajdon ménlovat nem tartani, igen megfogja kedvelni. De ez a­ dolognak legcsekélyebb hasz­na. Csak tekintsük melly kilátást eszközöl az maga magának, a’ ki illy közmegkedveltetést és szokást az által előre mozdít, hogy hágatásért fizet, és ménlovat nem tart. A­ legnagyobb nye­reség végtére magára háramlik. Azon gazda, ki ma 3—4 igen derék kanczáit bizonyos Ménbé­rért , az Ország legjobb Maglovai által hágattatja, nem fog e minden hihetőséggel olly Méncsikókat nevelni , hogy azon gazdák, kiknél ő fizetett valaha Ménbért, most az ő lovához fogják kül­deni kanczáikat, és ő neki fognak Ménbért fizetni ! Hát, tiz , tizenöt és több aranyat egy kancza Megvemhesítéséért fizetni, ha csak egynéhány száz arany volna is esztendőnként megnyerhető ; minden számlálások szerint jutalmasabb volna, mint busz kanczához egy ménlovat tartani. A­ pályára nézve pedig, a­­hol a­ Ló minden részei­nek lehető legnagyobb arányban kell lenni, nem hihető , hogy egy olly ménes lehetne, mellyben 40—50—60 kancza, mind olly egyarányos test­­állásu , mozgású és temperamentumu legyen ; hogy mindegyik azon egy Ménló keverése által, a3 lehető legjobb Csikót nevelje. Ez pedig az a 3 csomó, mellyel feloldani szükséges, t. i. hogy

Next