Széchenyi István: Lovakrul (Pest, 1828)
Mit kellene tehát nekünk tenni
NEKÜNK TENNI. 265 és így lakóhelyétül nem igen könnyen válhat el , akár hogy szeretné is azt, mert egyik a’ másiknak többel tartozik, mint készpénze van. Egy Uraság, ha csak ritkán fizeti ki Contóit, tán mindég egy kereskedőnél megmarad, ha tudja is, hogy szomszédja olcsóbban árulja portékáit; és nem azért marad meg, mert az egyiket jobban kedvelné mint a* másikat , vagy egy és éppen azt az egy javat inkább drágábban mint olcsóbban venné; hanem azon okból, hogy régi provideálóját elhagyván, a* nevezetes közöttük fennálló Restantiát kielégíteni kénytelen lenne , a® mi tehetségében nincs. A’ kereskedésben , a3 hol minden csak creditum, restantiált, írott ’s nyomtatott jelek által él és mozog, 3s a3 hol a‘ készpénz csak legkisebb Rollát játszik, ezen most említett 3s a' privat életben ritkábban előfordulandó esetnek, szinte mindég helye van. Nincs is azért nehezebb, mint valamelly nagy utat, valamelly várost 3s kikötőhelyet kereskedésbeli virágzásba 3s divatba hozni ; valamint viszont nincs könnyebb, mint megszorító , akadályoztató, ingadozó és kedvetlenségeket szülő intézetek és rendelések által, a repedésre érett bimbót elfogyasztani , minden gyümölcsözést hátráltatni és a fáradsággal ültetett fát, levelekül megfosztani és hervadásra bírni. Ezen hat részre osztott, és most röviden előszámlált vélekedés is ha merem mondani ta-